"Különbözni másoktól tabu!" - Dér Andi beszámolója az ELEFÁNT/ember című előadásunkról

John Merrick története rendkívüli és megindító, továbbá tökéletes egy a napjainkban nagyon aktuálissá váló probléma ábrázolására: a különbözőségekére. Pontosabban a hozzájuk fűződő viszonyunkra, már amennyiben annak lehet nevezni.

John Merrick, alias elefántember. A forgatókönyv, amit a Genéziusz a több mint kettő órás előadás során színre vitt valós alapokon nyugvó történetet elevenít fel. Röviden és tömören egy rendkívül elgondolkodtató, tanulságos és megható horrordrámát láthattunk, amit a társulat egy teltházas előadás keretei között játszott.

A Pinceszínház ismét tökéletes helyszínül szolgált, hiszen az alagsor adottságai lehetővé tették, hogy szinte testközelből szemlélhesse a néző a játékot, így még jobban azonosulni tudott az egyes szereplőkkel. A színészek kiváló előadással szórakoztatták a publikumot. Tetszett a letisztult színpad, ami nem volt túlzsúfolva még a nyitó jelenetben sem, ahol az orgiaszerű rituálé kellően megalapozta a hangulatot. Mondhatni, hogy köpni-nyelni nem tudtunk.

A darab során a legtöbb zenei aláfestést Marilyn Manson dalai nyújtották, amitől engem személy szerint a hideg rázott. Kiváló választásnak tartom több szempontból is, hiszen már az előadó se nevezhető szokványosnak a maga ijesztő külsejével. Más, mint mi vagyunk, más, mint amit mi normálisnak titulálunk.
 

A cikk folytatása:
https://www.partyponty.hu/posts/5960