Blog

2019.04.15 14:32

A magyar költészet napján ismét folytatódik az SZTE NKI Kulturális Iroda Vers Délben sorozata. Hétköznaponként 12.10-kor egy egyetemi polgár vagy szegedi lakos mondja el, olvassa fel, adja elő egyik kedves versét az SZTE Rektori Épület előtt, a Szent-Györgyi Albert szobornál.

Április 16-án, társulatvezetőnk, Horváth István, április 18-án, Rupáner Ágnes, társultunk tagja mond verset, 12.10-től.

Várunk benneteket szeretettel!
És egyébként is, érdemes minden - vagy a legtöbb - alkalmon ott lenni. Verset hallgatni ér!

2019.04.08 23:21

Kiskuhalason jártunk a Good day today! előadásunkkal!

90 középiskolás nézte meg preveciós előadásunkat.

 

2019.02.08 19:29

Február 1-jén a Tömörkény István Gimnázium falai közé vittük el a Good day today! című gyermekbántalmazásról szóló prevenciós előadásunkat. 

A Szeged Televízió is jött velünk.

Videó itt tekinthető meg.

2019.01.24 19:23

Zalavári András Casting/Allotrópia előadásunk előtt nálunk járt a Szeged Televízió és részleteket vett fel az előadásból. Illetve beszélünk az előadásról is pár szót!

 

A videó itt érhető el.

 

2018.02.18 16:43

Élménybeszámoló: ELEFÁNT/ember (Genéziusz Színház)

elefántember thumbSzegedi bakancslistámon kiemelt helyet foglalnak el a Genéziusz Színház előadásai. A csapat számtalan érdekes téma mellett kiemelten foglalkozik a horror témájával, melyre kiváló példa már-már bejáratott klasszikusnak számító feldolgozásuk Stephen King Mumus című novellájából, az Elefántember, melyről még régebben készítettem egy interjút a rendező Horváth Istvánnal – majd néhány hete végre alkalmam nyílt meg is tekinteni a darabot.

A darab témája John Merrick, a hírhedt Elefántember történetének feldolgozása több forrás alapján. A Genéziusz csapata felhasználta a sokak által ismert Pomerance-féle drámát, David Lynch filmadaptációját, majd ezt a kombinációt nyakon öntötték saját, elvont, szürreális és helyenként nyomasztó jelenetekkel, szimbolizmussal. Dr. Frederick Treves, a Londoni Kórház tehetséges sebésze egy mutatványosnál akad rá John Merrickre, akit minden emberi képzeletet felülmúló testi torzulásai miatt vásári látványosságként, szörnyszülött “Elefántemberként” mutogatnak. Treves busás összegért “kikölcsönzi” Merricket tulajdonosától, majd később elvállalja, hogy a kórházban otthont nyújt számára és gondozásába veszi. Merrick torz külseje mögött azonban csodálatos, ártatlan emberi lény rejtőzik – aki mellett brutális kontrasztban bukkan ki a társadalom és az emberi természet képmutatása, hibáinak serege.

elefántember 01

Túlzások nélkül állíthatom, hogy nem csalódtam a Genéziusz prezentációjában. A darabban túlnyomórészt a Pomerance szövegkönyv dominál – ám a módosítások, átírások a darab néhány elemét és jelenetét igen ügyesen burkolják be más hangulattal, más mondanivalóval. A hatás, ahogy azt István is jellemezte a vele készített interjúban, egy torz kalitka, melyben pont a torzszülött, ártatlan és naiv Merrick az embernél is emberibb ember, míg látogatói, illetve jótevői (köztük az eredeti anyagnál néhány árnyalattal önmardosóbb, egyúttal negatívabb karakterként ábrázolt Treves) emberbőrbe, erkölcsök és hamis jóindulat mögé bújt szörnyek. A megváltást és a megnyugvást szürreális módon az orosz altatódallal, rémálomszerű alakokkal kísért halálmotívum, a csábító túlvilág jelenti.

elefántember 02

Az átírás tehát sikeres – ezt azonban nem mondhatom el kivétel nélkül a hozzáadott elemekről is. A szimbolizmus, az audio-vizuális elemek többnyire tökéletesen működtek, és bár nagyon tartottam ettől a változtatástól, még az egész testes jelmezbe bújtatott Merrick is a darab előnyére vált (az eredeti forgatókönyvben ugyanis külön ajánlás, hogy a címszereplőt alakító színész smink és maszk nélkül, pusztán testtartásával és a többi szereplő reakcióival mímelje a torz megjelenést).

Azonban főleg a darab második felvonásában nem egyszer volt olyan érzésem, hogy egy kicsit túlzásba vitték a szürreálisnak szánt elemeket – hiába vagyok személy szerint nagy Marilyn Manson rajongó, amikor egy ponton szinte négy-öt percenként kísérte a jelenetváltásokat valamelyik száma, az már egy kicsit soknak tűnt. De hasonlóan, a felbukkanó rémálomalakok, párkák sem tudták kifejteni teljes potenciáljukat, Merrick önmagában mind látvány, mind karakter terén egy annyira erős elem ilyen szempontból, hogy elrabolja a reflektorfényt, és mellette néha már-már kicsit soknak is tűnt a horrorisztikusnak szánt elemek ilyen adagolása.

elefántember 03

Ami még ezeket is feledteti, az a Genéziusz Társulatának alakítása. Aki ismeri a történetet, az tisztában áll vele, milyen iszonyatos színészi teljesítményt követelnek a főbb szerepek, milyen könnyen állhat rajtuk a siker, vagy bukhat siralmasat ez a történet. A Genéziusz csapata pedig ilyen téren is remekel, mind a Merricket súlyos smink és jelmez alatt alakító Hajdú Róbert, a Trevest alakító (és a zseniális díszletekért is felelős) B. Juhász Péter kiváló munkát végeznek, de mellettük még muszáj említést tennem Annus Szabolcs (Ross Bytes, Merrick “tulajdonosa”), Gárdián Edit (Mrs. Pool), Üllei Kovács Gizella Anna (Mrs. Kendal) és Rupáner Ágnes (Mrs. Carla Gomm) játékáról is.

Az ELEFÁNT/ember megtekintését így csak ajánlani tudom az érdeklődőknek – ha nem is hibátlan minden elemében, a színészi alakítás, illetve maga a darab átírása, átértelmezése még azok számára is élvezetessé teszik, akik esetleg már karcosra nézték Lynch adaptációját, és több különböző társulattól is látták az eredeti drámát.

(Az előadások dátumaiért kövessétek a Genéziusz honlapját és Facebook oldalát)

forrás: Cinegore

2018.01.28 19:01
2017.12.24 18:56

A társulatunk Áldott Békés Boldog Karácsonyt és Sikerekben gazdag Boldog Új évet kíván minden kedves nézőnknek!
Köszönjük, hogy idén is megtiszteltek minket jelenlétükkel, és reméljük jól érezték magukat.
Januárban elindul az évad következő fele, ahova szintén várjuk majd önöket/titeket!
Üdvözlettel: A Genéziusz Színház társulata

2017.12.12 19:35

A színházak Twin Peakse – Magánlabirintus kritika

Forrás: Genéziusz Facebook

Tegnap este ültem be a szegedi Hungi Vigadóban tartott színházi előadásra, ami a Magánlabirintus címet viseli, és egy olyan pszichedelikus élménnyel gazdagodtam, amit muszáj veletek megosztanom.

 

Időről időre olyan filmeket is megnézek, amik a művészfilm kategórián belül is még különcnek vannak titulálva, ezen kívül néha meg még olyan alternatív kulturális eseményekre is ellátogatok, amit a mainstream szórakozás kedvelői könnyedén hipszterkedésnek hívnak. Ilyesmik a versfelolvasó estek, az alternatív zenei koncertek, és a Magánlabirintushoz hasonló színházi előadások. Mindezt persze okkal teszem, ami nem sznobizmusból, vagy kultúrmazochizmusból fakad, hanem abból, hogy egyfajta egyensúlyt tartsak az általam fogyasztott tartalmakban. Ugyanis a rengeteg agyzsibbasztó ostoba látványorgia blockbuster után jól tud esni a szellemünknek, ha olyat is megtekintünk, ami gondolkozásra kényszerít, és amitől picit átértékeljük a minket körülvevő világot.

Genéziusz társulattal már mondhatni, hogy régi ismerősök vagyunk, így találtam rá erre az előadásra is, amire már a különleges helyszínválasztás miatt is kíváncsi voltam. A Hungi Vigadó első emeleti aulája egy olyan gyöngyszeme Szegednek, mely egyszerre ad betekintést a múltba és nyújtja nekünk azt az érzetet, hogy egyfajta poszt-apokaliptikus városi környezetbe csöppentünk, ahol már csak a régi világ romjai állnak. A darab rendezője, Horváth István saját bevallása szerint is, amikor meglátta a hatalmas indusztriális teret a vakolatlan falaival, egyből az jutott eszébe, hogy a Magánlabirintust itt kell játszaniuk.

A helyzet pedig az, hogy ennél keresve se találhattak volna megfelelőbbet az előadás helyszínének. Azt már a címből és az eddig leírtakból is gondolhatjátok, hogy a szóban forgó darab nem hétköznapi. Nem egy egyszerű lineáris történettel operáló színdarabról van szó. A Magánlabirintus Kőhalmi Ildikó negyedik verses kötete, mely egy ember önkereséséről, hogy a címhez picit visszakanyarodjunk belső útvesztőjében való bolyongásról szól.

Forrás: Genéziusz Facebook

Ám Horváth Istvánnal az előadás után abba is beavatott, hogy a nézőik mindegyikének mást és mást jelent a történet. Volt, aki a jelenlegi politikai helyzetből való menekvést, és olyan is aki a modern világ hitetlenségének kritikáját látta benne. Én személy szerint egy szerelmespár egymásra találásának történeteként értelmeztem, akik az őket elnyomó rendszer szolgáinak törekvései ellenére is kitartanak egymás mellett.

Cikkem címében a darab ezen tulajdonsága miatt kapta az előadás azt a megnevezést, hogy a színházak Twin Peaks-e, mert ahogyan David Lynch sorozatának sem egyértelmű az üzenete, és ahogyan ő is a nézőkre bízta az értelmezést, úgy a Magánlabirintusról való gondolataink többet árulnak el rólunk, mint magáról a történetről.

Az előadás értékét tovább növelik a színészek teljesítményei. A komoly, balettszerű táncelemek különböző mozgáskultúrai megmozdulásokkal megfűszerezve folyamatosan reflektálnak a másik két színész által előadott versekre, melyekben a mély érzelmek és a nem hétköznapi gondolatok keverednek.

Így hát ha az ember szeretne egy picit közelebb kerülni önmagához, és másfél órában egy olyan színházi élményt kapni, mely egyik másik előadásnál sem történhet meg, úgy azoknak bátran ajánlom a Genéziusz Színház Magánlabirintus című előadását.

forrás: http://cornandsoda.com/szinhazak-twin-peakse-maganlabirintus-kritika/

1 | 2 | 3 >>

Elérhetőség

Genéziusz Színház Facebookon és Youtube csatornán keresd: Genéziusz Színház 06-70/226-4648 geneziusz.szinhaz@gmail.com